Szakmai hozzáállásomat elsősorban a személyközpontú pszichológia filozófiája határozza meg. Beszélgetéseink egyenlő parterekként, a bizalom és a feltétel nélküli elfogadás légkörében zajlanak. Az üléseken a klienseim személyes, szubjektív benyomásaira, megéléseire összpontosítok – őszinte odafordulással szeretném megérteni, hogyan látják a világot. Ez teszi lehetővé az önfeltárást, ezáltal önmaguk jobb megértését és a fejlődést. Hiszek abban, hogy mindenkiben megvannak az erőforrások a változáshoz. Én abban nyújtok segítséget, hogy klienseim megtalálják magukban ezen erőforrásokat és ezek segítségével pozitív irányba mozdítsák az életüket.

A pszichológia és a coaching közötti elsődleges különbség talán abban rejlik, hogy míg a pszichológia visszanyúl a múltba és a múltbeli problémák feldolgozása által teszi lehetővé a jelenben és jövőben való fejlődést, addig a coaching folyamatában elsősorban a jelenre és a jövőre fókuszálunk. Coaching módszerek használata rendkívül hatékony akkor, amikor egy konkrét cél elérését tűzi ki maga elé a kliens (pl. munkahelyi előmenetel, hatékonyabb kommunikációs technikák elsajátítása stb). A célok elérése általában az önbizalom növekedését, az önérvényesítési készségek megélését eredményezi.

A mediációt sokan a válási mediációval azonosítják, holott az élet sok más területén is hasznosítható. A szó eredeti jelentése annyit tesz: középen állni. Lényege abban áll, hogy két (vagy több) fél egymással ellentétes álláspontját, céljait összehangolja, kibékítse. A mediátor szerepe a konfliktus természetének tisztázását követően az érintettek kommunikációs stratégiájának fejlesztése, a célok összehangolása és egy olyan közös narratíva kidolgozása, amely minden résztvevő számára kielégítő.